"A bors fűszernövény, melynek hazája az Egyenlítő vidéke, elsősorban Indiában, Srí Lankán és Indonéziában termesztik. A borscserjét fára vagy hosszú karóra futtatják, 3-5 méter magasra is megnő. Jelentéktelen virágai vannak, melyekből kalászonként 20-30 először zöld, majd sárga, végül pedig érett állapotban piros bogyók fejlődnek ki. A borscserje körülbelül 30 évig él és terem. A bors illóolajat, piperidin és piperin alkaloidákat tartalmaz, melyekből jellegzetes illata és csípős íze származik.

A borsszemeket röviddel a pirossá érés előtt szedik le a cserjéről. Zsákba téve nyolc napig vízben áztatják, így veszít színéből és csípősségéből is. Ezután kiteregetik a kis bogyókat és eltávolítják róla bőrét. Ekkor a magok szürke színűek. Ismét megmossák és a napon addig szárítják, amíg sárgásfehér színű lesz. Nem annyira csípős, mint a feketebors, ezért kedvelt, de ajánlatos óvatosan kezelni. Egészben vagy őrölve használjuk."